Modeo, a poliritmikus techno szélesvásznú hanglátványokban gondolkodó alkotója a könyv hat versét értelmezi tovább. Sötét és zajos atmoszférái révén a könyvbeli családtörténet és a visszhang filozófiája kozmikus dimenzióba kerül. 

AZ Echolália EP tökéletes szimbiózis: a hangzás a szöveg testében fogant, ez pedig átalakult, hogy kihordhassa azt. Nem irodalom és nem zene – mégis: nyelvi jelentés szervezi, és hangművészet működteti. Ez a LÍRAUDIO. 

 


ANYA

anya vonulása > 2:28

a nyelv egy faj > 3:12

hallottak > 3:20


APA

echológ > 4:08

lét vagy külsőleg > 4:24

fiapanya > 3:12


ANYA VONULÁSA

[...] Nem tudom, hol vagy igazán, mert rengeteget nyeltem belőled. Anya, bolygónk anyagkészlete viszonylag zárt. A csillagok kilökődő pora örvénylik a Földön, mint te a fogaim között, és nem terem új anyag, csak alkatelemei váltják egymást az élőben. Úgy hordoztál magadban, hogy nem tudtad, testi részeidben ott vannak a lápokban elkorhadt fitos csőrű gulipánmadár tetemén virágzó rekettyefűz hamujával táplált tátika bomlásából evő rovarok bagolyköpetbeli hulladékán nőtt zöldségek és más ükök, zsurlók és ősgyíkok százai [...]


A NYELV EGY FAJ

Az ászkarák a kopoltyúlemezen át hatol be. Anya, halottként olyan vagy, mint a vörös sügér, akiben a rák él. Csöndre tértél, mert három pár kapaszkodólábammal beágyazódok és elemésztem a nyelved – csonkjába beleállok, nem is válunk már külön soha. Egy egész élet lesz egy egész szerved [...]


LÉT VAGY KÜLSŐLEG

Apa, úgy szeretlek, / mint gyermek az anyját: / egy más fajba tartozót.

Apa, sosem tudtad, a törzsfejlődés melyik útját válaszd, tengeri uborka vagy csillag legyél. Anyából az elfekvőn bujkálóhal lett, félszeg szimbióta, és te, az uborka aki vagy, kilökted magadból a teljes, vizet szivattyúzó bélcsöved anyával együtt, mikor a művi vetélés nevelte rák miatt vádoltad. És nem találván a helyes utat a hosszú beszédben, tengeri csillag lettél mégis [...]


FIAPANYA

[...] Annyira belémszerettél, hogy daganatszerű zsákká fejlődtél a rákon. Tápnedveim legnagyobb részét te, a daganat szívod el; s ami megmarad, csak éppen arra elég, hogy ne pusztuljak. Apanya, te gyökérfejű, megborítod hormonegyensúlyomat: szélesedik a potrohom, hogy hasonlítson a nőstényekére. És arra is ráveszel, hogy rájuk jellemző násztáncot lejtsek. Kicsiny rést nyitsz a hátamban, ahol a hím gyökérfejű majd helyet foglal, és a nemi szervemen párzotok. Ott, ahol – ha lány lennék, aki pedig vagyok – a petéimet költeném ki; mert az emlékezet ellen, a szeretet érdekében, már női ivadékgondozást tanultam: petéidről úgy gondoskodok, mintha sajátjaim lennének. A populáció, melynek fertőzött háromnegyede vagyok, apja fianyja. Magam is folytathatatlan leszek, ivartalan faj, amely nem hordoz egyebet [...]

 

 

Líraudió-kiáltvány

>
Betűm – mint lélek –, bennem hangzol test szerint.

>>
A kortárs magyar (pop-)rock- és világzenei dalkultúrában erős a kötelék a kortárs költészet és a zene között. De az elektronikus-zene és a vers kapcsolatáról nem mondható el ugyanez.

>>_1
Kortárs költeményekkel ezen a területen csak elvétve, élő, egyszeri produkciókban találkozhatunk.

>>_2
Ezek vagy akusztikus
díszelemként használják a vers - szavalatot,

>>_3
vagy ha mégis a költészet a főbb szervezőerő a performanszban, akkor a zene csupán az aláfestés funkcióját tölti be.

>>>
Az elektronikus-
zenei szcénában fellelhető, célzatos vers- vagy tágabb értelemben vett irodalmi adaptációk (pl. Yonderboi, Naga, Xenophobe of NTX) kizárólag klasszikus szerzők költeményeivel dolgoznak – hírneves színészek szavalat-felvételeiből. Továbbá aláfestéséül többnyire mixeket készítenek, vagyis minden elemében már létező nyersanyagból építkeznek.

>>>>
Olyan szoros együttműködés, mely egy egész albumnyi új, kortárs versre épülő tracket hoz létre – melyek nem puszta megzenésítések, mert a szöveg mint szöveg is formálódott a zene igényeinek megfelelően –, először jött létre a magyar kultúrában.

>>>>->
Valódi fúzió, melyben mindkét fél egyenrangú, ezért sem nem írott, sem nem elektronikus igazán, mégis megvan benne a nyelvi értelem; s eközben zeneként fogadjuk be – anélkül, hogy a vers dalformát venne fel.

>>>>->_1

A zene beszéltnyelvi lesz, mert nem pusztán másodlagos-jelentések által, hanem aktívan, azaz tematikusan, fogalmi szinten értelmezi a szöveget.

>>>>->_2

Ami pedig a trackben elsősorban nyelvi, a zeneivel oltatik be:

>>>>->_2.1 orális lesz

>>>>->_2.2

és

>>>>->_2.3

akusztikus
(
szemben azzal, hogy egy önmagában álló szavalat igen

gyakran inkább nyelvi értelemként fogadtatik be).

>>>>->_3
Egy hangnyelv keretei alkotják az írott beszéd lehetőségfeltételeit – még akkor is, ha a szöveg időben korábban keletkezett. Mert logikailag nem előzi meg az elektroauditív nyelvet.

>>>>->>
Minden esztétikai tapasztalat szinesztézikus, de ez ritkán részesül appercepcióban. A zene mindig

>>>>->>_1
nyelvi (matematika), a számosságot nem ritkán: érezzük; a tisztának fantáziált lírai jelentésnek pedig mindig

>>>>->>_2
anyagi (képi vagy hangzó) hordozója van – melyek ráadásul fel is idézik egymást: a betű, néma olvasáskor is kvázi-akusztikus tapasztalat, a hangzó nyelv pedig az írástudó civilizációban igen gyakran a betűk képét is felkelti képzeletünkben. (Ahhoz hasonlóan, mint amikor arra gondolunk, hány óra lehet, valamilyen óralap vagy digitális kijelző számainak imaginárius látványa képe jelenik meg előttünk.)

>>>>->>>
Az
Echolália ilyen összeolvadás-jellege által feltérképezzük, miként lesz az emberi hangból zenei zörej. A zene azonban itt az emberi hangot úgy módosítja, hogy ez nem válik jelentéstelen zajjá, hanem a modifikációk révén kiemelődik a beszélt hang zenei karaktere. A beszélt vers így kezd közelíteni az elektronikus audio-hoz.

>>>>->>>>
Az
Echolália-EP hangnyelve kizárólag a tárgyi valóságunkból gyűjtött, saját hangok használatából épül fel. Ezek átalakítása révén a zene többek között azt kutatja, hogy

>>>>->>>>_1
a zörejek miként képesek emlékeztetni emberi vagy állati hangra,

>>>>->>>>_2
miként képesek a szavak szintjén megjelenő élettevékenységeket értelmezni;

>>>>->>>>_3
s hogy miként jöhet létre technorganikus zene egy olyan köztes modalitás, amely sem a mesterséges hatást, sem a természetes hangzást nem részesíti előnyben.

Így reflektál a visszhang természetére, hiszen az (ismétlődő) zörejt, csak az emberi elme képes visszhangként felismerni. Míg a hang az állatiban – akár a faj zaja felhangzik, addig az emberi visszhangzik. Az ekhó tehát félig emberi és félig nem-emberi. Ez utóbbi az Echolália EP-ben az állatok versbéli szavainak és az experimentális elektronika nyelvének használatából tevődik össze.

>>>>->>>>->
A kísérleti elektronikus-zene és a versszöveg ilyen összefonódása új kategóriát teremt: ez a líraudio